Az Ige emberré lett

1Az Ige már a világ kezdete előtt létezett: Istennel együtt volt, és Isten volt az Ige.2A világ kezdete előtt az Ige együtt volt Istennel.3Minden az Ige által lett, nélküle semmi nem jött létre.4Benne volt az élet, és ez az élet volt az emberek világossága.5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség soha nem tudta legyőzni a világosságot. 6Volt egy ember, akit Isten küldött. Jánosnak hívták.7Azért jött, hogy tanúskodjon a világosságról, hogy mindenki, aki hallja, higgyen.8Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy a világosságról beszéljen mindenkinek.9Az igazi világosság már készen volt arra, hogy megjelenjen, és világosságot adjon minden embernek. 10Az Ige már a világon volt, és bár ez a világ általa lett, az emberek mégsem ismerték fel őt.11A saját világába jött, de a saját népe mégsem fogadta be.12De mindazoknak, akik őt befogadták, felhatalmazást adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Ezek azok az emberek, akik hittek benne.13Ők nem úgy születtek, ahogyan a gyerekek szoktak születni: nem testi vágyból, és nem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige emberré lett, és közöttünk élt. Láttuk a dicsőségét, amely az Atya egyetlen Fiának dicsősége. Az Ige telve volt kegyelemmel és igazsággal.15János róla tanúskodott, amikor hirdette: „Ő az, akiről előre megmondtam, hogy el fog jönni. Ő az, aki ugyan később érkezik, mint én, mégis nagyobb nálam, mert már előttem létezett.” 16Az Ige telve volt kegyelemmel és igazsággal, és ebből a teljességből kaptunk mindannyian sok-sok áldást, kegyelmet és ajándékot.17A Törvényt Mózesen keresztül kaptuk, de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztuson keresztül érkezett hozzánk.18Istent soha senki nem látta. Az egyetlen Fiú mutatta meg, és ismertette meg velünk, milyen az Isten. Ő maga Isten, és nagyon közel van az Atyához.

A Templom megtisztítása

13Közeledett már a zsidók pászka ünnepe, ezért Jézus felment Jeruzsálembe.14Látta, hogy a Templom udvarában a kereskedők marhákat, juhokat és galambokat árulnak, és pénzváltók ülnek az asztalaiknál.15Ekkor kötélből ostort font, és mindet kizavarta a Templom területéről, a juhokkal és a marhákkal együtt. A pénzváltók pénzét szétszórta, és felborította asztalaikat.16A galambárusoknak is mondta: „Ki innen! Vigyétek ezeket innen! Ne tegyétek Atyám házát piaccá!” 17Ekkor a tanítványoknak eszébe jutott, hogy az Írás ezt mondja: „Házad iránti féltékeny és égő szeretet eléget engem.” Zsolt 69:10 18Azok a zsidók, akik ezt látták, ezt mondták Jézusnak: „Mutass nekünk valami csodát bizonyítékul, hogy jogod van ilyeneket tenni!” 19Jézus így válaszolt: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem!” 20Erre a zsidók így válaszoltak: „Negyvenhat évig tartott, amíg ezt a Templomot felépítették! Hogy tudnád három nap alatt újraépíteni?!” 21De nem értették meg, hogy Jézus nem a Templom kőépületeiről, hanem a saját testéről beszélt.22Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban. 23Amíg Jeruzsálemben volt a pászka ünnepén, sokan hittek benne, mert látták a csodákat, amelyeket tett.24De Jézus nem bízta magát rájuk, mert ismerte őket.25Nem volt szüksége rá, hogy valaki megmondja, mi van az emberekben. Ő jól ismerte mindenkinek a szívét.

Jézus és Nikodémus beszélgetése

1Volt a farizeusok között egy ember, akit Nikodémusnak hívtak. A zsidók egyik vezetője volt.2Egyik éjjel eljött Jézushoz, és azt mondta neki: „Mester, biztosan tudjuk, hogy téged Isten küldött, hogy tanítsál. Ilyen csodákat, amelyeket te teszel, csak akkor tehet valaki, ha Isten van vele.” 3Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, aki nem születik újra, nem láthatja meg Isten Királyságát.” 4Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet valaki újra, ha már megöregedett? Hiszen nem mehet vissza anyja testébe, hogy másodszor is megszülessen!” 5Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked, aki nem születik újra víz és Szent Szellem által, az nem mehet be Isten Királyságába.6Ami testből született, az testi természetű, ami pedig a Szent Szellemtől született, az szellemi természetű.7Ne csodálkozz, hogy azt mondtam: újra kell születnetek!8A szél arra fúj, amerre akar. Hallod a hangját, de nem tudod, honnan jön, és merre tart. Mindenki, aki a Szent Szellemtől született, hasonló természetű.” 9Nikodémus megkérdezte: „Hogy lehet ez?” 10„Te Izráel népének tanítója vagy, és mégsem érted?!11Igazán mondom neked, mi arról beszélünk, amit jól ismerünk. Olyan dolgokról beszélünk, amit magunk láttunk. De ti mégsem fogadjátok el, hogy amiről tanúskodunk, az igaz.12Eddig földi dolgokról beszéltem nektek, de ezeket sem hittétek el. Akkor hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek?13Senki sem ment fel a Mennybe, csak az, aki a Mennyből jött le: az Emberfia. 14Ahogyan Mózes felemelte a rézkígyót a pusztában,, úgy kell az Emberfiát is felemelni,15hogy aki hisz benne, az örökké éljen. 16Mert Isten annyira szerette az embereket, hogy odaadta az egyetlen Fiát értük! Azért tette ezt, hogy aki hisz a Fiában, annak ne kelljen végleg elpusztulnia, hanem örökké éljen.17Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket! Azért küldte, hogy rajta keresztül megmentse őket.18Aki hisz a Fiúban, azt nem ítélik el. De aki nem hisz benne, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyetlen Fiában.19Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de azok jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonosz dolgokat gondoltak és tettek.20Ugyanis akik gonosz dolgokat tesznek, mind gyűlölik a világosságot. Ezek nem jönnek ki a világosságra, nehogy gonosz tetteik lelepleződjenek, és mindenki számára láthatók legyenek.21Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra. A világosság pedig nyilvánvalóan megmutatja, hogy ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”

Jézus beszélget a samáriai asszonnyal

1Egyesek hírül vitték a farizeusoknak, hogy Jézusnak már több tanítványa van, mint Jánosnak, és ezeket be is meríti.2Bár maga Jézus nem merített be senkit, csak a tanítványai.3Mikor Jézus megtudta, hogy a farizeusoknak ezt mondták, elhagyta Júdeát, és újra visszatért Galileába.4Ehhez keresztül kellett mennie Samárián. 5Így jutott el egy samáriai városba, Sikárba. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákób adott a fiának, Józsefnek.6Jézus elfáradt útközben, és leült egy kút mellé, amelyet Jákób kútjának neveztek. Dél felé járt az idő.7-8A tanítványok éppen a városba mentek, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!” 9A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy lehet az, hogy tőlem kérsz inni? Hiszen te zsidó vagy, én meg egy samáriai asszony!” A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai emberekkel. 10Jézus így válaszolt: „Te nem ismered az Isten ajándékát. Nem tudod, ki vagyok én, aki vizet kértem tőled. Ha tudnád, akkor te kértél volna vizet tőlem. Én pedig élő vizet adtam volna neked.” 11Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, honnan vennél élő vizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély.12Nagyobb lennél, mint Jákób, atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk?! Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is!” 13Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak.14De aki abból a vízből iszik, amit tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Bizony, a víz, amit én adok neki, forrássá teszi őt: olyan víz fog folyni a belsejéből, amely örök életet ad.” 15„Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony. 16Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és gyertek vissza!” 17Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.” Jézus erre azt felelte: „Ez valóban igaz, nincs férjed!18Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed! Igazat mondtál.” 19Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy!20Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, zsidók azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.” 21Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki az Atyát akarja imádni.22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön.23De eljön az idő, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát. Ez az idő már el is érkezett! Mert az Atya olyanokat keres, akik így imádják.24Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.” 25Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Felkentnek neveznek, és amikor eljön, mindent megmagyaráz majd nekünk.” 26„Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek” - mondta neki Jézus. 27Ebben a pillanatban megérkeztek a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele. 28Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament a városba, és ezt mondta az embereknek:29„Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?”30Ekkor az emberek kimentek Jézushoz. 31Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!” 32De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.” 33A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?” 34De Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha megteszem azt, amit az Atya rám bízott. Hiszen ezért küldött engem. Engem az táplál, amikor egészen befejezem azt a feladatot, amellyel megbízott.35A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!36Aki learatja, már meg is kapja a fizetését, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató.37A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, de a termést a másik aratja le.«38Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.” 39Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony ezt mondta nekik: „Mindent elmondott nekem, amit valaha tettem.”40Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, és kérték, hogy maradjon velük. Ő pedig ott is maradt még két napig.41Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne. 42Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. De most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az, aki megmenti az embereket.”

Jézus isteni hatalma

19Jézus ekkor így válaszolt nekik: „Igazán mondom nektek: egymagában a Fiú semmit sem tehet, csak azt, amit az Atya tesz. Mert látja, mit tesz az Atya, és ő is ugyanazt teszi.20Az Atya szereti a Fiút, ezért mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt, még nagyobb dolgokat is fog rábízni, mint ez a gyógyítás! Akkor fogtok majd igazán csodálkozni!21Az Atya feltámasztja a halottakat, és életet ad nekik. Ugyanígy, a Fiú is életet ad azoknak, akiknek akar.22Az Atya senkit sem ítél meg. Az ítéletet egészen rábízta a Fiúra,23hogy mindenki ugyanúgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút elküldte. 24Igazán mondom nektek: aki meghallja, amit mondok, és hisz abban, aki elküldött engem, az örökké él! Az ilyen embert nem fogják elítélni, mert már kijött a halálból, és bement az örök életbe.25Igazán mondom nektek: eljön az idő, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia hangját, és aki meghallja, és elfogadja, amit mond, az örökké élni fog.26Ahogyan az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában élete legyen.27Azt is rábízta, hogy ítéletet tartson az emberek fölött, mert a Fiú az Emberfia.28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az idő, amikor minden halott, aki a sírban van, meghallja a Fiú hangját,29és kijön a sírból. Akik jót tettek, az életre támadnak fel, akik pedig gonosz dolgokat, azok ítéletre támadnak fel. 30Önmagamban, az Atyától függetlenül semmit nem tehetek. Mindig úgy ítélek, ahogyan az Atyától hallom, ezért igazságos, ahogyan ítélek. Hiszen nem a saját akaratom megvalósítására törekszem, hanem annak akaratát viszem véghez, aki elküldött engem.

Jézus, az élet kenyere

25Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” 26Jézus ezt válaszolta: „Miért kerestek engem? Azért, mert láttátok a csodákat, amiket tettem? Igazán mondom nektek: nem! Hanem azért, mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.27Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret szerezzetek, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Az Emberfia adja majd nektek ezt a kenyeret, mert őt Isten felhatalmazta erre.” 28Ekkor megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?” 29Jézus pedig így felelt: „Higgyetek abban, akit ő küldött — ez tetszik Istennek!” 30Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha ezt bebizonyítod, akkor majd hiszünk neked! Mit fogsz tenni?31Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyei kenyeret adott nekik enni.«” 32Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret, Atyám adja nektek.33Mert az Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad a világon minden embernek.” 34Ekkor így kérték: „Uram, add nekünk azt a kenyeret mindig!” 35Jézus pedig azt mondta nekik: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog többé megéhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha!36Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem, mégsem hisztek bennem.37Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek. Én pedig senkit sem utasítok vissza, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön.38Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.39Ő pedig azt akarja, hogy senkit ne veszítsek el azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket feltámasszam az utolsó napon.40Aki látja a Fiút és hisz benne, az örökké él, én pedig feltámasztom az utolsó napon. Atyám ezt akarja.” 41Ezen a zsidók felháborodtak, és megütköztek. Nem tudták elfogadni, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.”42Azt mondták: „Hát nem Jézus ez, a József fia? Hiszen ismerjük a szüleit! Akkor hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből való?” 43De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok!44Engem az Atya küldött, és csak az jöhet hozzám, akit ő vonz. Én pedig feltámasztom azt az embert utolsó napon.45A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.« Akik Atyámra hallgatnak, akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek.46Az Atyát senki nem látta, csak az, aki tőle származik. Igen, ő látta az Atyát!47Igazán, mondom nektek: aki hisz, az örökké él!48Én vagyok az élet kenyere: aki életet ad és táplál!49Őseitek mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak.50De itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg.51Én vagyok ez az élő kenyér, amely a Mennyből szállt le. Aki ezt eszi, örökké él! Igen, az a kenyér, amelyet odaadok, hogy az emberek örökké éljenek: a testem.” 52Ekkor a zsidók vitatkozni kezdtek egymással: „Ezt nem értjük! Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!” 53Jézus erre így felelt: „Mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét!54Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, az örökké él, és én feltámasztom őt az utolsó napon.55Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital!56Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én őbenne.57Engem az Atya küldött, és mivel ő él, én is élek általa. Ugyanígy, aki engem eszik, élni fog általam.58Mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők azt a kenyeret ették, mégis meghaltak, mint ahogy az emberek meghalnak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!”59Jézus mindezt a kapernaumi zsinagógában mondta, amikor ott tanított.

A világ világossága

12Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely maga az örök élet.” 13Ekkor a farizeusok megjegyezték: „Amikor magadról tanúskodsz, te vagy az egyetlen, aki azt állítja, hogy ez igaz. Ezért a tanúságod nem érvényes!” 14Jézus így felelt: „Még ha magamról beszélek, akkor is érvényes a tanúságom, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. De ti nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek.15Ti emberi módon, a látszat szerint ítéltek. Én azonban nem ítélek el senkit.16De ha mégis ítélek, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos. Miért? Azért, mert nem egyedül ítélek. Velem van az Atya, aki elküldött engem.17A Törvényetek azt mondja: ha két tanú ugyanazt állítja, akkor el kell fogadnotok, hogy igazat mondanak.18Én vagyok az egyik tanú, aki önmagamról tanúskodok, és az Atya a másik tanú, aki engem küldött: ő is tanúskodik rólam.” 19Megkérdezték tőle: „Ki a te Atyád, és hol van?” Jézus így válaszolt: „Ti ugyanúgy nem ismertek engem, ahogy Atyámat sem ismeritek. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.”20Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje.

A vakon született ember gyógyulása

1Egyszer útközben Jézus meglátott valakit, aki születésétől fogva vak volt.2Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, kinek a bűne miatt született ez vakon? A szülei vétkeztek, vagy ő maga?” 3Jézus így felelt nekik: „Egyik sem! Nem az ő bűne okozta, vagy a szüleié, hogy vakon született. Azért történt így, hogy Isten rajta mutassa meg hatalmát.4Amíg nappal van, el kell végeznem azokat a feladatokat, amelyeket az bízott rám, aki elküldött. Majd eljön az éjszaka, és akkor senki sem dolgozhat.5Amíg ezen a világon vagyok, én vagyok a világ világossága.” 6Ezután a földre köpött, sarat készített, s azt a vak férfi szemére kente.7Azt mondta neki: „Menj el, és mosakodj meg a Siloám vízgyűjtő medencében!” Siloám azt jelenti: küldött. A vak elment, megmosta a szemét, és úgy jött vissza, hogy már látott. 8A szomszédai, meg akik előzőleg látták koldulni, ezt kérdezték: „Nem ő az, aki itt szokott koldulni?” 9Néhányan azt mondták, hogy ő az. Mások úgy gondolták, hogy nem, csak hasonlít rá. De a koldus megmondta: „Én vagyok az.” 10Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hogyan gyógyult meg a szemed?” 11Ő pedig így válaszolt: „Egy Jézus nevű ember sarat kent a szememre, és azt mondta: »Menj el, és mosakodj meg a Siloám-medencében!« Én pedig elmentem, megmosakodtam, és most látok.” 12„Hol van az az ember?” — kérdezték. „Nem tudom” — felelte.

Jézus, a jó pásztor

7Ezért Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára.8Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk.9Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, a biztonságban él, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál.10a tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és bővelkedő életet! 11Én vagyok a jó pásztor, aki a saját életét adja a juhokért.12A fizetésért dolgozó juhász különbözik a pásztortól. Az ilyen alkalmazott nem a gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a nyájat, és gyáván elmenekül. Akkor a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat.13A juhász azért fut el, mert ő csak a pénzért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal. 14-15Én vagyok a jó pásztor, aki gondot visel a juhaira. Ismerem a juhaimat, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Én az életemet adom a juhokért.16Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.17-18Az Atya szeret engem, mert odaadom az életemet. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda. Azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” 19Jézus szavai miatt a zsidó vezetők újra vitatkozni kezdtek egymással.20Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?” 21De mások ezt mondták: „Akiben gonosz szellem van, az nem így beszél. Gonosz szellem nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!”

A búzaszem

20A pászka ünnepre igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is.21Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp ekkor szólt Andrásnak,22azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki. 23Jézus így válaszolt nekik: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön.24Igazán mondom nektek: a búzaszemet el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon! Azután majd felnő, és sok újabb búzaszemet terem. De ha nem hal el, akkor csak egymaga marad.25Ehhez hasonlóan, aki ragaszkodik a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre.26Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, a szolgám is ott lesz velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Új parancsot adok: szeressétek egymást!

31Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült.32Mivel Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is dicsőséget ad az Emberfiának hamarosan. 33Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a zsidóknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda ti nem jöhettek. 34Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást!35Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”

Én vagyok az út, az igazság és az élet

1„Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!2Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra.3Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.4Az utat is ismeritek, amely oda vezet, ahová megyek.” 5Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?” 6Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni.7Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.” 8Ekkor Fülöp szólalt meg: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk.” 9Jézus így válaszolt: „Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod akkor: »Mutasd meg nekünk az Atyát?«10Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül.11Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Ha nehezetekre esik ezt elhinni, akkor hadd győzzenek meg titeket azok a tettek, amelyeket Atyám nevében vittem véghez!12Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, az meg fogja tenni mindazokat, amiket én tettem. Sőt, még nagyobb dolgokat is véghezvisz! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy én az Atyához megyek,13és megteszem mindazt, amit a nevemben kértek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által.14Igen, bármit kértek az én nevemben, megteszem.”

A Szent Szellem eljövetelének ígérete

15„Ha szerettek engem, engedelmeskedtek parancsaimnak.16Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő másik Segítőt küld nektek, aki örökre veletek marad.17Ő az Igazság Szelleme, akit a hitetlen emberek nem tudnak befogadni, mert nem látják, és nem ismerik fel. Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd. 18Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok.19Kis idő múlva a hitetlenek már nem látnak többé engem, de ti láttok. Mivel én élek, ti is élni fogtok.20Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyában élek, ti bennem éltek, én pedig bennetek.21Aki ismeri parancsaimat és engedelmeskedik nekem, az szeret engem igazán! Aki pedig engem szeret, azt Atyám is szereti. Én is szeretem őt, ezért megmutatom és kijelentem neki magamat, hogy igazán megismerjen.” 22Ekkor megszólalt Júdás — nem az Iskáriótes Júdás, hanem a másik Júdás nevű apostol — „De Uram, miért csak nekünk mutatod meg magadat, és miért nem az egész világnak?” 23Jézus így válaszolt: „Aki igazán szeret engem, az megfogadja szavaimat, és engedelmeskedik nekem. Ezért Atyám is szeretni fogja őt. Atyám és én eljövünk hozzá, és vele együtt fogunk lakni.24Aki nem szeret engem igazán, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától származik, aki elküldött engem. 25Amíg veletek voltam, elmondtam nektek mindezeket.26De majd az a Segítő fog megtanítani titeket mindenre, akit az Atya küld az én nevemben. Ez a Segítő a Szent Szellem. Ő majd emlékeztet titeket mindenre, amit mondtam. 27Én ugyan elmegyek, de a békességem veletek marad. Igen, nektek adom a saját békémet. De másképpen, mint ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek!28Hallottátok, hogy megmondtam: most elmegyek, de ismét visszajövök hozzátok. Ha igazán szerettek engem, akkor most örüljetek, hogy az Atyához megyek, mert ő nagyobb nálam!29Azért mondom ezt most, még mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem.30Már nem sokáig beszélek veletek, mert közeledik ennek a világnak a fejedelme. Fölöttem ugyan nincs hatalma,31ezeknek a dolgoknak mégis meg kell történniük, hogy az egész világ megtudja: én szeretem az Atyát! Ezért mindazt megteszem, amit ő parancsolt. Most pedig keljetek fel, menjünk innen!”

Jézus a szőlőhöz hasonlítja magát

1„Én olyan vagyok, mint a szőlő. Atyám pedig olyan, mint a szőlősgazda:2minden vesszőt, amely nem terem gyümölcsöt, levág rólam. Termő vesszőimet viszont megmetszi és megtisztítja, hogy még bőségesebb és jobb termést hozzanak.3Benneteket már megmetszett és megtisztított a tanításaim által, amelyeket tőlem hallottatok.4Maradjatok velem és lakjatok bennem, mint ahogy a szőlővessző a szőlő tövén marad! Akkor én is bennetek maradok. A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak akkor, ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem laktok, és velem összenőve maradtok. 5Igen, én vagyok a szőlő, és ti vagytok a szőlővesszőim! Aki bennem lakik, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tudtok tenni.6Ha valaki nem marad bennem, azt kidobják, mint a lemetszett szőlővesszőt, és megszárad. Ezután összeszedik, a tűzre dobják, és elégetik.7De ha bennem éltek, és tanításaim bennetek élnek, bármit kértek, megkapjátok.8Atyámnak az szerez dicsőséget, ha sok gyümölcsöt teremtek, és a tanítványaim lesztek. 9Ahogyan az Atya szeret engem, ugyanazzal az isteni szeretettel szeretlek én is titeket. Maradjatok meg, és éljetek szeretetemben!10Én mindig engedelmeskedem Atyám útmutatásának, ezért állandóan szeretetében élek. Ugyanígy, ha engedelmeskedtek útmutatásomnak, ti is állandóan szeretetemben fogtok élni.11Mindezt azért mondom nektek, hogy ez az öröm, az én örömöm betöltsön titeket. Igen, azt akarom, hogy egészen boldogok legyetek!12Ezt parancsolom nektek: ahogy én szeretlek titeket, azzal az isteni szeretettel szeressétek ti is egymást!13Ez a szeretet abban mutatkozik meg a legjobban, amikor valaki az életét adja, vagyis meghal a barátaiért.14Ti pedig a barátaim vagytok, ha folyamatosan megteszitek, amit mondok nektek.15Ezentúl már nem nevezlek benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, hogy ura mit és miért tesz. Mostantól fogva a barátaim vagytok, mert mindent elmondtam és megmutattam nektek, amit az Atyától hallottam!16De nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket! Én bíztalak meg benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt! Azt akarom, hogy maradandó gyümölcsöket teremjetek, és hogy az Atya adja meg nektek, amit csak kértek tőle a nevemben.17Tehát, ezt parancsolom nektek: isteni szeretettel szeressétek egymást!”

Jézus imádkozik tanítványaiért

1Ezek után Jézus felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked!2Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon nekik: azoknak, akiket Fiadnak ajándékoztál.3Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és Jézus Krisztust, akit elküldtél.4Én dicsőséget szereztem neked ezen a földön: befejeztem a munkát, amellyel megbíztál.5Most pedig, Atyám, kérlek, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe! Abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt még a világ létrejött volna. 6Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, én pedig kézzelfogható módon megmutattam nekik, hogy te milyen vagy valójában. Ők azok, akik befogadták beszédedet, és engedelmeskedtek a szavadnak.7Ők már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik.8Minden szót, amit tőled hallottam, továbbadtam nekik, ők pedig befogadták tanításodat. Felismerték, elfogadták, és meggyőződtek róla, hogy ezek a tanítások valóban tőled származnak, és azt is, hogy valóban te küldtél engem.9Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért imádkozom, akiket nekem adtál, mert hozzád tartoznak.10Mert ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém. Ezekben az emberekben, és általuk dicsőségem mindenki számára nyilvánvaló lesz.11Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon. De ők itt maradnak! Szent Atyám, tartsd meg, őrizd meg, és vezesd őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Igen, őrizd meg őket biztonságban, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk!12Amíg velük voltam, megtartottam őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket, és nem is veszett el közülük senki más, csak az az egy: a pusztulás fia. Így teljesedett be, amit az Írás róla mondott. 13Atyám, most hozzád megyek, de ezekért imádkozom, amíg még itt vagyok, ezen a világon. Azért imádkozom, hogy örömöm egészen betöltse őket.14Átadtam nekik üzenetedet, Atyám. De a világ gyűlölte őket, mert nem ebből a világból valók, ahogyan én sem tartozom ehhez a világhoz.15Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól!16Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem.17Készítsd fel őket a szolgálatodra, Atyám, a valóság megismerése által! A te beszéded, tanításod, üzeneted, az a valóság.18Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket.19Elkészítem és odaszánom magam a szolgálatra. Értük teszem ezt, hogy ők is valóban készek legyenek szolgálni téged. 20Atyám, őértük kérlek téged! De nem csak értük, hanem mindazokért is, akik majd az ő szavukra fognak bennem hinni.21Mindannyiukért kérlek: hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek! Igen, úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél el engem!22Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is olyan egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk.23Én bennük élek, és te, Atyám énbennem: hogy ők eljussanak a tökéletes egységre. Akkor ennek láttán majd az egész világ felismeri és elismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem. 24Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. Azt akarom, hogy lássák dicsőségemet, amelyet tőled kaptam, mivel te már a világ teremtése előtt szerettél engem.25Igazságos Atyám! Ez a világ soha nem ismert meg téged, de én ismerlek, és ezek a tanítványok is felismerték és elfogadták, hogy te küldtél engem.26Megmutattam nekik, hogy te valójában milyen vagy, és továbbra is meg fogom mutatni nekik, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük éljen, és én is őbennük éljek.”

Jézus halála

28Később, amikor Jézus látta, hogy már mindent befejezett, megszólalt: „Szomjas vagyok.” Ekkor teljesedett be, amit az Írás erről mondott.29Volt ott egy ecetes korsó, s valaki belemártott egy szivacsot, és izsóp szárára tűzve felnyújtotta Jézus szájához.30Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Most már minden be van fejezve”. Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt. 31A pászka ünnepre való előkészületek napja volt, és utána egy különleges szombati ünnepnap következett. Emiatt a zsidó vezetők nem akarták, hogy a kivégzettek teste szombaton is a keresztfán maradjon. Így hát megkérték Pilátust, parancsolja meg, hogy a katonák törjék el a három keresztre feszített férfi lábát, és vegyék le a holttesteket a keresztről.32Ezért a katonák eltörték az egyik elítélt lábát, akit Jézussal együtt feszítettek meg, azután a másikét is.33De mikor Jézushoz értek, látták, hogy ő már meghalt, ezért az ő lábát nem törték el.34Ehelyett az egyik katona a lándzsáját beledöfte Jézus oldalába. A sebből azonnal vér és víz folyt ki.35Az tanúsítja ezt, aki a saját szemével látta, hogy így történt, és igazat mond. Azért mondja ezt, hogy ti is higgyetek. Ő tudja, hogy ez az igazság.36Mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit az Írás mond: „Egyetlen csontját sem fogják eltörni.”37Egy másik helyen pedig ezt mondja az Írás: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”

Jézus megjelenik tanítványai között

19Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a zsidó vezetőktől. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt nekik: „Békesség!”20Miután ezt mondta, megmutatta nekik a két kezét és az oldalát. A tanítványok nagyon megörültek, hogy látják az Urat. 21Ezután Jézus újra azt mondta nekik: „Békesség! Ahogyan engem elküldött az Atya, most én is úgy küldelek el titeket.”22Miután ezt mondta, rájuk lehelt, és ezt mondta: „Fogadjátok be a Szent Szellemet!23Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, akkor azok a bűnök bocsánatot nyernek. Ha pedig nem bocsátjátok meg, akkor azok a bűnök megmaradnak.”